Blogia
petronia

Akik maradtak Free Watch Barnabás Tóth Solarmovie gostream For Free

﹡﹡ ✲§✪≋✪✪♤♠♥★✷⍟⌘✹⬇

﹡﹡ DOWNLOAD %STREAM

﹡﹡ ♦▲≈✦⬆§⇧⍟×✶×⇪✧♡✶

 

 

creator - Zsuzsa F. Várkonyi. Movie info - A lyrical story of the healing power of love in the midst of national conflict, loss and trauma, Those Who Remained reveals the healing process of Holocaust survivors through the eyes of a young girl in post-World War II Hungary. release Year - 2019. star - Károly Hajduk. Audience Score - 418 Vote. average Ratings - 7,7 / 10 Stars. Akik maradtak letöltés. Akik maradtak online film. Akik maradtak online filmnézés. Akik maradtak magyar előzetes. Akik itt maradtak teljes film. Akik maradtak teljes film magyarul online. Akik maradtak kritika. Jó film volt. Nagyon várom. Akik maradtak teljes film magyarul. Múltkör 4:20-kor hazafelé felszálltam a buszra, és észrevettem, hogy a csukló mögött, a négyes üléseknél még van egy hely. Három kékeszöldlila hajú hímpasas ült ott. Nem szóltam semmit, csak bedugtam egy egyik fülem a hetszettemmel, felvettem a hangerőt 120%-ra, ahogy már van basszus és a férfiak csinálják. Na szóval, szólt lendületesen a szebb jövő felé a Kárpátia és arra lettem figyelmes, hogy az egyik dzsenderfojjékony feminácista kipöckölgeti a hettszettem a fejemből. Gondoltam, hogy biztos véletlen volt, de amikor már másodszor csinálta ezt, szépen megkértem, hogy fejesze abba, mer' nem akarom, hogy ezt csinálja. 1 perc sem telt el és megint kiütötte és azt mondta, hogy az ilyen hazaáruló laposférgeknek ki kellene takarodni az országból. Nagyon dühös lettem ott. Hogy mondhat ilyet? Én nem is mondtam neki semmit, mert a többi társa is nagyon furán nézett rám, inkább felálltam és kapaszkodtam a csőbe. Ekkor felálltak ketten, akik csak szemben ültek addig és nevettek. Mondtam nekik, hogy én nem akarok verekedni. Éppen szálltak fel a buszra emberek a buszra, és leállították őket, de ők csak annyit mondtak, mármint a feminácik, hogy ők nem akarnak balhét, csak elvettem tőlük a cigijüket az átszállós buszra a tapelágon. Mondtam nekik, hogy ilyen nem történt. Ott maradtak a végállomásig a rendőrök. A következő amire emlékszem, hogy a buszsofőr felébreszt a vállam rángatásával és azt mondja, hogy ő nem hívja a rendőröket, de mondjam már meg mitől folyik a nyálam a buszülésre, mert akkor könnyebb lesz lemosni és a járdán találtam 500 forintot, nagyon jó nap volt.

Megint egy libsi szar😍😍 Ah, úgy vártam már😍 (pun intended. Hatalmas Film. Belekerűlt a kedvencek közé. 😊😊 Mindenkinek ajánlom. Megható vicces elgondolkodtató. Ajánlom mindenkinek mégegyszer is. Ja... Igen én is Meleg vagyok. ✌. Megjegyzések a Gyógyító című filmhez. Elemeztem a filmben szereplő talányos versikét, amit sajnos Magyarul rosszul fordítottak. (Gondolom a rímekre ügyeltek csak, de így elveszett a spirituális mondanivaló. Az pedig nagyon nagy veszteség lenne.) Tehát a versike a Gyógyító Helyiségbe való betérést előidézendő. Ez egyébként egy gyermekvers, mondóka eleje: One for sorrow, Two for joy, Three for a girl, Four for a boy, Five for silver Six for gold, Seven for a secret, Never to be told. Eight for a wish, Nine for a kiss, Ten for a bird, You must not miss Az egyes a bú-bánat, szerencsétlenség, szomorúság, csapás A kettes az öröm, a jó kedv az, élvezet, a szerencse, vidámság A hármas egy lányé, szolgálólányé) A négyes egy fiúé, egy inasé) Az ötös az ezüstté, őszülőé) A hatos az aranyé, az arányé A hetes a titoké, a rejtelemé A soha el nem mondotté. Egy Kínai közmondás szerint. Mi a hoszzú élet titka. Egy betegség a nyitja! Vagyis egészen addig nem tudja senki sem értékelni az egészségét, és nem alakít ki egészséges életvitelt, amíg egy betegség erre nem készteti, vagy szerettei közül valaki nem szenved és ezért kell kikutatnia az egészség forrását. Ez a betegség bizony szomorúsággal, bánattal, szerencsétlenséggel jár kéz a kézben. EZ AZ EGYES CSAKRA, FÓLD ELEM. Amikor valaki elkezd az egészséggondozással, tiszta gyógymódokkal, Tradicionális Kínai Medicina, Ájurvéda, Makrobiotika stb. egyre inkább örömét leli benne, egyre jobban élvezi és az illető szerencsésebbé is válik általa, vidámak leszenk a hétköznapjai. EZ A KETTES CSAKRA, VÍZ ELEM... A hármas egy kislányé. EZ A HÁRMAS CSAKRA TÚZ ELEM. A négyes egy kisfiúé. EZ A NÉGYES, A SZÍV CSAKRA LEVEGŐ ELEM. Az ötös ezüsté: EZ AZ ÖTÖS, A KOMMUNIKÁCIÓS CSAKRA. A hatos aranyé. EZ A HATOS CSAKRA, AZ INTUÍCIÓS KÖZPONT, A BELSŐ INTUITÍV CSEND TERÜLETE. A hetes a titoké. EZ A HETES CSAKRA, A KORONA CSAKRA, AMI MÁR AZ EMBER FIZIKÁLIS TESTÉN KÍVÜL HELYEZKEDIK EL. Persze mindez csak egy kis játék az alkotók által felhasznált képekkel. De ezután jön az izgalmas rész, ami már nincs a filmben, csak a versikében. A nyolcas egy kívánságé, a kilences egy csóké, a tizes egy madáré, amit soha se hagyj ki, sose téveszd szem elől. És a kulcson egy érdekes madzag, ami szitakötő formára van megcsomózva, és hollók vagy varjúk vannak rajta figurákként. Ugye érdekes? Arról nem is beszélve, hogy a ZÁR A NEGYEDIK, A FIÚ SZINTJÉN VAN, VAGYIS A NÉGYES CSAKRA SZINTJÉN, AMI A PRÁNÁK, A BELSŐ ENERGIÁK MISZTIKUS TÁRHÁZA. És még egy apróság. Amikor felhajtja a kulcslyukat elfedő kis papírt, a FOUR szó U-ja felülre kerül, a R-betű szára szintén. Így az IN felirat keletkezik, ami azt jelenti BE. És oda kell a kulcsot BEdugni, hogy nyiljon a zár. Áldás.

Akik itt maradtak. Akik maradtak 2019. Ezen a filmen mindíg elsírom magam. Annyi minden mondanivalója van, és annyira igazi. Akik maradtak english. Ki jött Csipitől. Akik maradtak port. Igen, nagyon jó a zene. Főleg  Fauré: Sicilienne...

Állítólag a forgatásokon Stohl András kokaint és speedet fogyasztott

Akik maradtak moziműsor. Az asszony tök jó szívvel vesz neki egy ajándékot a férfi meg a képébe vágja hogy milyen szar.😤😬😩😣. Hi it's Hanna. Hanna Baker. Miért a hetero az alap? Természet... Szóval... oké... vagyok hajlandó elhinni, hogy ez egy MAGYAR film MAGYAR elő jó érzés látni, ahogy a magyar 'filmipar' egyre magasabb és magasabb szintre atula a rendezőnek Hartung Attilának, egy ilyen első filmet összehozni nem semmi és gratula az egész stábnak és a trailer vágójának. Hannah ❤. Annyira hozzászoktam már, hogyan írjam le a fejezetek elején a környezetemben terjengő bűzt, hogy meg kellett állnom egy pillanatra ezen a ponton. A tér alatti folyosókban ugyanis kellemes hűvös uralkodott, az ide préselt szemét nagy része pedig már elbomlott, így a folyosók falai száraznak bizonyultak. Csak egészen halványan érződött a szemét szaga, mintha egy üde tisztásra léptem volna. Órákon át bolyongtunk a szemétalagutakban, amikor úgy döntöttünk, hogy lepihenünk egy kicsit. Megálltunk egy zsákutcában és falatozni kezdtünk. Odafordultam Dak'konhoz, hiszen alig tudtam valamit az új társunkról, és reméltem, hogy ezt megváltoztathatom. A sápadt gitzerai felém fordította csiszolt szénre emlékeztető szemeit. A pengéje egy pillanatra visszatükrözte a pillantását, majd bólintott. - Mi az akaratod? - *Tudni* szeretnék dolgokat, Dak'kon... - Hallgatlak. - Recsegett a hangja, mint egy öreg tölgy egy szeles éjszakán. Láttam már harcolni a férfit, ahogy pusztító fénylövedékeket idéz. - Beszélhetnénk a tanításaidról? Tanítasz nekem valamit a Művészetről, Dak'kon? - Kérdeztem, mint egyik varázsló a másiktól. - *Tudnod* kell, hogy a Nép bűbája nem ugyanaz, mint a Művészet, amit megismertél. Nem az energia erősít meg. Saját magad ismeretéből származik az erő. Zertimon tanításai erről szólnak. Bólintottam, ahogy a szavait emésztettem. - Megtanítanál Zertimon útjára, Dak'kon? - Tudod, mire kértél? - Dak'kon pengéje elfolyósodott, majd hirtelen kővé változott. Felvont a szemöldökét, mintha kétségei lettek volna, hogy tanítson-e engem. - Ha Zertimon útját akarod járni, *ismerned* kell a Népet. Ez nehézkes olyannak, aki nem közülünk való. Sok idegen hallotta már Zertimon Útját, de nem *ismerik* az Utat. Ha az út olyan elvontnak bizonyul, ahogy Dak'kon sejtette, fel kell készülnöm, hogy megértsem a mondandója mélyebb igazságait. - Dak'kon meg akarom ismerni a Népet és Zertimon tanításait. Úgy hiszem, bölcsességet rejt ezek tanulása. - Hallottam a szavaidat, és próbára teszem őket. Hogy tanulhass, ismerned kell a Népet. Hogy megismerd a Népet, meg kell értened Zertimon Töretlen Körét. - Dak'kon egy vésett kőlemezt vett elő a csomagjából, és pókszerű ujjai kampókként kapaszkodtak az oldalaiba. Sokszor láttam már, ahogy fölötte meditált, acélos tekintettel követve a szavakat. Alaposan ismerte már mindet réges-rég: sosem mozgott a szája, ahogy a jeleket olvasta. A tárgy halkan kattant, mire a Kör lemezei új összeállításban kerültek egymás mellé. - *Tudd* hogy Zertimon első köre nyitva áll számodra. Tanulmányozd és utána meghallgatom a szavaidat. - Hidegen lapult a kezemben a kerek kő. Megcsodáltam Zertimon Töretlen Körét, óvatosan forgatva a furcsa kőkönyvet, nehogy eltörjem. Nem lenne túl udvarias dolog eltörni az új társam és tanítóm szent szövegét. Maga a Kör számos egymásba kapcsolódó kisebb körből állt, amik egymásba fonódtak; a lemezek bonyolultsága és a zsanérok finomsága bizonyította, hogy a Kör egy mesteri iparos terméke. Leutánoztam Dak'kon mozdulatait, és a lemezek elcsúsztak a kezem alatt, új összeállításba rendeződve. "*Tudd*, hogy mi voltunk az elsők a Népből. Valaha csak a káosz létezett. A Nép első tagjait a káoszból rángatták elő. Amikor az első Nép megismerte saját magát, nem voltak többé káosz, hanem hússá váltak. A gondolataikkal és az anyagi tudásukkal a Nép alakította az Első Világot, és ott éltek, ahol a *tudásukkal* tartották fenn magukat. De a hús újdonságnak számított a Népnek, és a végén a Nép gyermekei nem *ismerték* már saját magukat. A húsban új gondolatok támadtak. Kapzsiság és gyűlölet, fájdalmak és örömök, féltékenység és kétely. Ezek mind egymásból táplálkoztak, és a Nép elméje megoszlott. Hasadtukban a Nép büntetést vont magára. A hús érzelmei erősek voltak, és az ellenségeinknek szolgáltak útjelzőként. Amikor hússá váltak, a Nép olyanoknak vált a rabszolgájává, akik a húst csak az akaratuk eszközének ismerték. Ezek a szörnyek, akiket ti illithideknek hívtok. Az illithidek faja nem *ismerte* saját magát. Viszont megtanulták, hogyan vegyenek rá másokat, hogy ők se *ismerjék* többé magukat. A csápos illithidek csak a húsban éltek, és a vérük olyan volt, mint a víz. A gondolataikkal alakítottak elméket. Amikor az illithidek rátaláltak a Népre, többé már nem voltunk Nép, csak rabszolgák. Elhurcolták a Népet az Első Világról, és elvitték őket a Hamis Világokra. A Nép robotolt a Hamis Világokon, miközben az illithidek megtanították nekik a hús útját. Rajtuk keresztül *ismerte* meg a Nép a veszteséget és a szenvedést. *Megismerték* a test és a lélek halálát, ahogy mások nyájaként léteztek, hogy húsukkal táplálják mestereiket, és örömüket leljék benne. A Töretlen Kör annak a *tudása* hogyan vesztette el magát a Nép. És hogyan *ismerték* meg magukat újra. " Dak'konhoz fordultam. - Elolvastam Zertimon Töretlen Körét. Józanul bólintott, merev szemekkel. - Mit *tudtál* meg? Óvatosan válogattam meg a szavaimat. - Önmagunk *ismeretében* rejlik az erő. Megtanultam, hogy ha valaki nem *ismeri* saját magát, elveszett. Mások játékszerévé válik. Egy hosszú pillanatig rám nézett, majd egy kötelességét teljesítő tanár elégedettségével bólintott. - *Megismerted* Zertimon első körét. Nem csak a szavait látod, de érted is őket. - Dak'kon újra tekergetni kezdte a Kört, míg új összeállításba nem kattantak a lemezek. - Ismerd meg Zertimon második körét! - Követtem a Dak'kon által mutatott mozdulatokat és egy új gyűrű tárult föl előttem. ″*Tudd*, hogy a hús nem jelöli meg az acélt. *Tudd*, hogy az acél megjelöli a húst. Ezzel szabadult meg Zertimon. A csáposok húsból álltak. A húsra hagyatkoztak, a húst használták eszközként. A Héjmezőkön is az akaratukat szolgálta a hús, az illithidek egyik Hamis Világán. A Héjmezőkre szórták ki a Nép tagjainak testét, miután az illithidek megették az agyukat. Amikor az agy kiürült, a testek trágyaként szolgáltak az illithidek mérgező füveinek. Zertimon a Héjmezőkön dolgozott, nem *ismerve* sem magát, sem azt, amivé vált: az odaadó hússzerszámot. A Héjmezőkön *ismerte* meg Zertimon az acél szentírását. Egy nap, ahogy Zertimon a puszta kezeivel szántotta a Héjmezőt, egy olyan testet talált, amelyiknek meghagyták az agyát. Nem ették meg, mégis meghalt. Zertimon csak nehezen értette meg, hogy egy élőlény úgy is meghalhat, hogy nem az illithidek étkéül szolgál. Vágyni kezdett rá, hogy megtudja, mi történt a testtel. A halott koponyájába egy acélpenge ékelődött, átszúrva a csontot. Zertimon rájött, hogy ez ölte meg a testet. Az acél megjelölte a húst, de a hús nem jelölte meg az acélt. Zertimon elvette a pengét és sokáig tanulmányozta. A fényes pengén meglátta a saját tükörképét, így *ismerte* meg először saját magát Zertimon. A penge élesnek bizonyult, akarata a hordozójáénak. Ezt a pengét emelte Gitre, amikor Zertimon a Két Ég Kijelentését tette. Zertimon sokáig rejtegette a kést, és sok gondolata forgott körülötte. A Héjmezőkön ezzel segítette a munkáját, de miközben használta, azon gondolkodott, hogy nem így kellene használni. Az illithidek hatalmasnak tűntek, mintha mindent tudtak volna, mégis sohasem látta őket fémeszközöket használni. Mindent hússal végeztettek, mivel a csáposok maguk is húsból álltak, a húst ismerték legjobban. Mégis az acél erősebbnek bizonyult a húsnál, a hús meghajlott az acél előtt. Amikor ezt *megismerte*, rájött, hogy az acél erősebb az illithideknél. Az acél vált a Nép szentírásává, az acélon keresztül *ismerte* meg a Nép a szabadságot. " Becsuktam a lemezt és sóhajtva elmélkedtem a leckén, a mese mögötti rejtett értelmet keresve. A gitzeriaknál a történelem és a példabeszédek tulajdonképpen ugyanazt jelentették, ahogy Dak'kon is eggyé vált a karacs pengéjével. Dak'konhoz fordultam. - Azt tanultam, hogy nem ismerni valamit éppen olyan eszköz lehet, mint a hús és az acél, ha megpróbálod megismerni a természetét és az eredetét. Ismét elégedetten bólintott. - Nem csak nézted a szavakat, de mögéjük is láttál. *Megismerted* Zertimon második körét. - Egy követhetetlenül gyors mozdulattal új elrendezésbe csattintotta a Kört, amitől az egyik lemez levált róla, mégis furcsa mód egésznek tűnt. Odaadta nekem a lapocskát. - Gondolkodj ezen a tanításon, és a *tudás* erőt ad majd. - Elolvastam a lemezt, egy varázslatot tartalmazott a gitzeraik nyelvén fogalmazva, az Acél Szentírását. Mebbeth receptjeitől eltérően ez a bűbáj teljes egészében a csendes elmélkedésből merítette az erejét. Dak'kon újra tekergetni kezdte a Kört, majd átnyújtotta, amikor a megfelelő helyzetbe került. - Zertimon következő köre nyitva áll előtted. Tanulmányozd, és akkor megint beszélünk. ″Zertimon sokáig dolgozott a Kétszer-Holt Arlathii nevű illithidnek a Hamis Világok barlangjaiban. A kötelességei sok más hátát megtörték volna, de Zertimon tovább dolgozott a szenvedés és kimerültség ellenére. Egyszer maga elé idézte Kétszer-Holt Arlathii, a sokeres fogadócsarnokába. Azt állította, hogy Zertimon bűnös a csökönyösség és a gyávaság bűnében. A vád teljesen súlytalannak számított, hiszen Arlathii csak azt akarta tudni, hogy tűz ég-e Zertimon szívében. *Tudni* akarta, hogy Zertimon szíve inkább egy szolgáé vagy egy lázadóé. Zertimon inkább alávetette magát az illithid büntetésének, mintsem felfedje újkeletű erejét. *Tudta*, hogy ha felfedné a szívében izzó gyűlöletet, semmi hasznát sem látná, és másokat bántana vele, akik úgy éreznek, mint ő. Úgy döntött elviseli a büntetést, és a Csend Oszlopaira vitték, hogy egy egész napig szenvedjen. Az oszlopokon Zertimon elrejtette elméjét egy helyre, ahol a fájdalom nem érhette el, hátrahagyva a testét. Amikor visszavitték az illithid elé, a szokásos módon köszönetet mondott neki. Ezzel az illithidek szemében bebizonyította, hogy szolga, miközben a szíve szabad maradt. A szenvedéssel és szíve tüzének kioltásával rászedte Kétszer-Holt Arlathiit, aki gyengének gondolta. Amikor eljött a Felkelés ideje, elsőként Arlathii *ismerte* meg a halált Zertimon kezétől, és holt meg harmadszor is. " Felnéztem. Haboztam, hogy felébreszthetem-e Dak'kont az elmélkedéséből, de megelőzött, meglátta a szemem villanását. Felvette a pengét a térdéről, és teljes figyelmét nekem szentelte. - Mit *tudtál* meg? A történet mondanivalója egyszerűnek bizonyult, számtalanszor hallottam már Dak'kont, ahogy csatában azt kiáltja. - Tűrj. A tűréssel erősödj. - Furcsa hatással jártak rá ezek a szavak. Ahogy kimondtam őket, a homloka szinte meggyűrődött, majd visszatért a szokott passzív kifejezéséhez. - Az akaratod elvezetett oda, hogy *ismered* Zertimon harmadik körét. Ezzel a tudással ez jár. - Újra leválasztott egy lapocskát a Körről, egy újabb varázslattal gazdagodtam. Egy meditáció, amivel enyém lehet Zertimon ereje, amivel elviselte a büntetését. - Jól van... tanulmányozom majd a Kört. Van még más is, amit megtanítanál nekem? - Ahogy föltettem a kérdést, észrevettem, hogy Dak'kon nem rám néz. A Töretlen Kört tanulmányozta elmélyülten. A pengéje felülete hasonlatossá változott a Töretlen Kör felszínéhez... Dak'kon valahogy idősebbnek tűnt hirtelen. Dak'kon rám emelte fekete szemeit. - *Tudd*, hogy nem hittem, hogy valaha megérted a Kör tanításait. Ez... egy nehéz út, amit Zertimon megismerése jelent. Erre összpontosítod az elmédet? Bólintottam. - Igen, többet kívánok tanulni. Dak'kon ujjai balra tekerték a Kört, amíg új helyzetbe nem álltak a tárcsák. - Zertimon következő köre megnyílt előtted. Olvasni kezdtem. "*Tudd*, hogy a Nép Felkelése sok-sok évnyi munkán nyugodott. A Népből sokan gyűltek össze, és tanulták titokban az illithidek legyőzésének módjait. Megtanulták, hogyan rejtsék el elméjüket, és használják azt fegyverként. Megtanulták az acél szentírását, és ami a legfontosabb: megkapták a szabadság *ismeretét*. Néhányan megtanulták a szabadság természetét, és a szívükbe zárták. A *tudás* erőt adott nekik. Mások féltek a szabadságtól, és csendben maradtak. De voltak, akik ismerték a szabadságot és a szolgaságot is, de úgy döntöttek, hogy a Nép láncon maradjon. Ezek egyike volt Vilquar. Vilquar nem szabadságot látott a Felkelésben, hanem lehetőséget. Látta, hogy az illithidek számos Hamis Világot benépesítettek. Olyan sok világot birtokoltak, hogy a szemük csak kifelé tekintett, arra, amit még nem érintettek. Vilquar szeme látta, hogy sok minden elkerüli az illithidek figyelmét. Vakok voltak a Felkelésre. Vilquar a gazdája elé lépett a Felkelés *tudásával*. Vilquar szaporította a láncait, és fölajánlotta, hogy a szemükké válik a Felkelés ellenében. Cserében Vilquar jutalmat kért a szolgálatáért. Az illithidek beleegyeztek ebbe a szerződésbe. A szerződés megkötésekor sötét idők jöttek. Sok árulást követett el Vilquar, és a Népből számolatlanul fogyasztottak az illithidek, hogy gyökerestül kiirtsák a Felkelést. Úgy tűnt, a Felkelés meghal, mielőtt még elkezdődött volna, és az illithidek megelégedtek Vilquar szemével. E sötét idő vége felé jutott Zertimon tudomására Vilquar árulása. *Megismerve* Vilquar szemét, Zertimon arra kényszerítette a Felkelést, hogy elnémítsa saját magát, hogy Vilquar azt higyje, sikerrel járt az árulása, a Felkelés elbukott. Tudta, hogy Vilquar szemét csak a beígért jutalom tölti ki. Azt látja, amit látni akar. Szívében kapzsisággal érkezett Vilquar az illithid urai elé, és számolt be a sikerről. Azt mondta, a Felkelés elbukott, és az illithidek biztonságban fordíthatják szemüket ismét kifelé. Dícsérte a bölcsességüket, hogy Vilquar szemét használták, és kérte a jutalmát. Vakságában Vilquar elfelejtette miért is akart megszabadulni a Nép. Elvesztette a *tudást*, hogy mit jelent szolgálni. Elfelejtette, mit láttak illithid gazdái, amikor rá néztek. Így Vilquar árulását egy másik árulás végezte be. Vilquar végül *megtudta*, hogy amikor Vilquar szemének már nem maradt mit látni, Vilquar szeme haszontalanná vált. Az illithidek megjutalmazták Vilquart, meglékelték a koponyáját és felfalták az agyát. Vilquar testét a Héjmezőkre dobták, hogy a vére a mérgező füveket öntözze. " Dak'kon szemhéja egy pillanat alatt felpattant, ahogy megmozdultam. - Mit *tudtál* meg? Hosszan gondolkodtam ezen. - Ha úgy döntünk, hogy csak azt látjuk, ami előttünk áll, akkor az egésznek csak egy részét látjuk. Megvakulunk. És ahogy Vilquart megvakította a beígért jutalom, úgy vakította el illithideket az igazi Felkelés. Mert amikor meghallották Vilquar szavait, megint kifelé fordították a szemüket. Így a Felkelés lecsaphatott rájuk. Dak'kon bólintott. - *Tudd*, hogy igazat szólsz. Vilquar szeme őt magát és az illithideket is megvakította. A csáposok azt gondolták, a Felkelés nincs többé. Amikor megindult a Felkelés, a földet illithid vér öntözte. Így a győzelem árulásból született. Megkocogtattam az államat. - Furcsa lecke. Miért lenne része Zertimon tanításainak? Dak'kon pengéje éjfeketévé változott, és a hangja elmélyült. Egy pillanatra azt hittem mérges, de nem voltam benne biztos. - Sok mindent nehéz *tudni* Zertimon útjáról. Ez a lecke része annak, hogyan ismerte meg a Nép a szabadságot. Tudomásunkra hozza, hogy még a Nép között is vannak, akik nem a Nép közé valók. És hogy még a legnagyobb árulásból is elérhető nagyobb *tudás*. - Megint kinyitotta a Kört és egy újabb lapocskát adott a kezembe. - Megismerted Zertimon negyedik körét, gondolkodj rajta, a *tudás* erőt ad majd. - Köszönöm Dak'kon! - Sosem értettem, főnök, hogyan bírod azt a szemetet olvasni. - Morgott Morte. - Aludj, Morte! - Mindhárman lepihentünk. Én még lefekvés előtt átfutottam a házi készítésű varázskönyvemet, bemásoltam az új varázslatokat, és az emlékezetembe véstem a napi választékot. Vagyis a varázslók napi szokásos tevékenységeit végeztem. Közben néha-néha ránéztem az útitársaimra, és eltöprengtem, hogyan jutottunk ide: Egy névtelen vándor, akit egy lebegő koponya és egy öregecske gitzerai követ boldogan, aki inkább egy kolostorba illene, mint hogy egy ilyen száraz kriptában kockáztassa a csontjait. Hálás voltam a társaimért, de néha elgondolkodtam, mitől ilyen szerencsétlenek, hogy pont mellém szegődtek.

Olyan gyenge ez a film, mint a harmat. A bugyuta tartalma mellett borzalmas a főszereplő választás. Azt tudom mondani, mint a Micsoda nőben a férfi a nőnek. Nagyon szép magas, mutatós nő vagy, csak ne dobáld magad. Itt azt mondanám, nagyon szép fogsorod van, csak csukd be néha a szád. Akik maradtak oscar. Akik maradtak mozi.

Akik maradtak magyar film online

Ma lakhelyemen, Budapest agglomerációjában, a Kétfarkú Kutyapárt delegáltja voltam. Tudom, hogy minden nap ezek a témák mennek itt, de ez a nap szellemileg eléggé megviselt ez a nap, úgyhogy ezt ki kell írnom magamból. A fiatalokat mintha nem érdekelné a politika. A körzetemben közel 60%-os volt a részvételi arány. Mivel delegált voltam, én is részt vettem a névjegyzék kitöltésében és át is néztem párszor. Akik nem vettek részt, azok vagy 60 előtt születtek, vagy 85 után. Ők voltak többségben... Az öregek meg nagy számban mennek szavazni és akarnak is, gondolom mivel az "átkosban" nem igazán tehették meg. Számomra elképesztően szomorú, hogy ahelyett, hogy ilyen kis lehetőségekkel megpróbálnánk változtatni valamicskét, inkább otthon ülünk kussban. A fideszesek nem mindegyike rosszakaró idióta, de az agymosás kihat rájuk. Engem választottak egy társammal, hogy a mozgóurnát szállítsuk. Főképp mozgássérült, félig vak nyugdíjasoknak vittük ki. Mindannyian elképesztően örültek (ld előző bekezdés vége). A 90 éves Micike néni (fiktív név) sütivel stb-vel várt, elképesztően örült nekünk. Mivel nem lát rendesen, ezért segítség kellett a szavazólap kitöltéséhez. Így felolvastuk Micike néninek a szavazólapot és megkérdeztük, hogy kire tenné voksát. "A fideszre" - válaszolt, "mert szeretem a fiatalokat". És látszott a szemén és a hangján, hogy ő a mondat második részét teljesen komolyan gondolja, csak a kibaszott propaganda annyira átmosta az agyát, hogy tényleg elhiszi, hogy a szerb határnál migránssereg állomásozik és próbálja megerőszakolni fiatal lányainkat. Vannak intelligens fideszesek. Mint pár napja (hete) láthattátok a posztot, rengeteg fideszes delegált volt. Az én körzetemben is volt egy idős úriember. Ugyanazon a területen dolgozott mint én, ezért elég sokat beszélgettünk. Elképesztő tudása és műveltsége volt, meg is lepődtem, hogy ő fideszes. Kezdem belátni, hogy nem minden fideszes egy zsák krumpliért megvehető idióta, annak ellenére, hogy nagyon nagy részük az. Mondjuk nem volt rá lehetőségem, hogy megkérdezzem pártállásának okát, de nagyon kíváncsi lennék. Remélem ősszel megint tudok menni és ő is ott lesz. A nyugdíjasok egy része velünk van, de megfáradt. A DK-s delegált, nevezzük Gizikének, 80 éves, de meglepően fiatalos volt. Pillanatok alatt összehaverkodtunk, mivel megvolt a közös téma, a fideszt le kell váltani. Elmondta, hogy nagyon örül, hogy végre fiatalok is próbálnak ilyen feladatokat elvégezni, le kéne már váltani mindenhol az öregeket. Ez számomra egy felüdülés volt, mert eddig mindenhol azt kaptam vissza, hogy "fiatal vagy, kussoljál". Hozzáteszem, hogy még a bizottságban is ez van, mivel korelnökség van. Az NVI/HVI választ elnököt és helyettest, ha se az elnök, se a helyettes nincs ott, akkor korelnökség elve alapján a legidősebb lesz az elnök. Tehát a fiatalnak a neve kuss. (Megjegyeztem, hogy ezt diszkriminatívnak tartom és ezt illene jelezni a törvényhozó felé, hogy inkább sorshúzással kéne dönteni, de nem találtam megértő fülekre... )Ebédkor elmesélte, hogy a gyerekei, unokái, sőt dédunokája is kiköltöztek a rendszer és a gazdasági helyzet miatt. Nekünk, akik itt maradtak lenne a dolgunk, hogy tegyünk valamit a kivándorlásunk ellen és vegyünk részt a politikában. Csak a probléma, amit az első bekezdésben is említettem, hogy a fiatalok egyre jobban leszarják a politikát, pedig nem kéne, ahol csak lehet ki kéne állni. Kell nekünk mind Nagy Blanka, mind Donáth Anna, mind olyanok mint én. Tegyük meg amit tudunk, akármennyire sok vagy kevés, mert minden kis szar számíthat. Most így ennyit volt energiám leírni, halál fáradt vagyok, holnap dolgozom. (Igen, az NVI/HVI megtérítené a napom, csak mivel gyakornok vagyok, nekem azt a napot fizetik amin ott vagyok... ) Ha látom szükségességét, holnap még kiegészítem. Rossz címet adtam, de a lényeg, hogy ezek a dolgok ma engem eléggé elszomorítottak. (vagyis inkább az első 2 bekezdés) Megjegyzés: a körzetben a fidesz kb az érvényes szavazatok felét szerezte meg.

Akik maradtak youtube. 00:25 xdd. Remélem legközelebb egy transznemű, félig német küklópsz elfajzott kapcsolatát mutatják be, egy tangóharmonikás, szakállas malacemberrel. Tényleg erre van igény.

Mélysége van! Köszönöm. hogy láthattam

Egyszerűen csodálatos. Újabb rókabőr, de semmi baj! Örökké jövedelmező téma. A nagyszüleim elszenvedték a vörösterrort, ezért SOHA nem járt kárpótlás, bezzeg nekik! Még az újabb-generációs túlélőknek is jár a mi adóforintjainkból. Akik itt maradtak teljes film magyarul. Deimadom ezt a filmet😍. Akik maradtak online magyarul.

Akik maradtak. Akik maradtak movie. Ki mondta, hogy nem létezik halálon túlig tartó szerelem? És ne mondjátok, hogy ez csak egy film, mert ismertem ilyen embereket. Nagyon tetszett. Most bárkinek lehet ilyen. A könyv kapható még? Ha van valakinek szívesen megveszem tőle. Akik maradtak online teljes film.

Akik maradtak magyar film. A vad kinézetű mélykorcs lány dühös fintorral fogadta a tekintetemet. Tetovált teste gyakorlatilag meztelenül virított, csak vékony bőrszíjak takarták itt-ott, illetve egy pár szöges vállvédő, amiket láthatóan inkább szépészeti okokból vett föl, mintsem harcászatiakból. Tüskés haja és a vékony szőr, ami kecskelábait takarta rezes-fehér színben pompázott és ezüst gyűrűk lógtak a füléből, orrából, ajkaiból és a szemöldökéből is. Bőr nyakörvet viselt 'Viperanyelvű Kismaxi" felirattal. Rám vicsorgott, amint beléptem. "És te meg mit nézel, de összevert muzsik? " "A barátom szerint vonzó vagy, de látom, milyen szörnyű nagyot tévedett! " Kotnyeleskedett Morte. Mortéra kaffantott, aztán a koponya alá nézett, ahol a testnek kellett volna lennie. "Eléggé felvágták a nyelvedet egy gerinctelen hullához képest. " "Mintha a közeledbe engedném, ha lenne is! Mi történt, hallottad a 'bordély' szót és azt gondoltad, hogy itt könnyen fürgét kereshetsz, te bolhazsák? El sem hiszem, hogy beengedtek a bozontos lábadon lógó kullancsokkal! " "Itt az egyetlen idegesítő rovar te vagy! " Hirtelen hozzám fordult. "Hét! Akarsz velem beszélni, vagy mi? " "Vagy mi? Mi mást tehetek még veled? " Karba fontam a kezemet. Lehet, hogy a vendégek élvezték, ha egy mélykorcs korbácsolta őket, de én tudtam, hogy legalább annyi becsületsértést vágok a fejéhez, amennyit kapok. "Mire gondoltál, te muzsik? Csak gyerünk adj rá egy okot, hogy nemet mondjak. " "Kegyből-Kiesett úrnő azt mondta, hogy beszéljek mind a tíz tanítványával. Láthatóan emelnie kellene a felvételi követelményeken. " A mélykorcs forgatta a szemeit. "És miből gondolod, hogy érdekel? Kinyalhatod a fenekemet! " "Nem elég széles ahhoz a nyelvem... és nem szeretem a szőrt a számban. " "Pedig láthatóan tetszik a maradék íze a szádban, te trágyalehelletű kretén! " "Csak mert a csókodra emlékeztet, bűzkancsó. " Vigyorogtam, Anna felkuncogott. "Megcsókolni? Előbb csókolnék meg egy bűzdémont, mint hogy az ajkaimmal érintselek. Kösz nem! " "Ne nekem köszönd, hanem a hatalmaknak, hogy valaki egyáltalán meg akar csókolni. " Kismaxi láthatóan nem talált már szavakat. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha egy mosoly törné meg a merev maszkját, de aztán újra fölvette a pókerarcot. "Jól van, mit akarsz? " "Mit csinálsz a vendégekkel? " "Én vagyok az erőszaktanár. " Reméltem, hogy Kegyből-Kiesett megelégszik ennyi beszélgetéssel. Barackszínű kaftánba öltözött lány ült a következő szobában, lágy, tengerzöld szemeiben távolra meredő kifejezéssel. Mézszőke haját hátrafogta, mértéktartó kontyba tűzte és míves ékszerekkel borította, amik keretbe foglalták kedves arcát. "Üdvözletem... " Bólintott. "Üdvözletem. A nevem Éva a Mesevadász. Meséket szeretnél cserélni? " "Miért hívnak Mesevadásznak? " Mögém nézett és egy láthatóan jól begyakorolt történetet mondott el. "Volt egyszer egy lány, aki egy jóshoz ment, akiről azt rebesgették, hogy sok mindent tud és adományt kért tőle. Nem találta élete célját úgyhogy megkérte a jóst, hogy mi adhatna értelmet a létének? A jövőbelátó nem számított gonosznak, de iszákosnak igen, ami sok kérdésben eltompította az ítélőképességét. Csak azt válaszolta a lánynak, hogy egy mesében találja majd meg az igazságot, amit keresett. A lány onnantól meséket, történeteket gyűjtött, amiket a mai napig kerget, nem tudván melyik tartalmazza az igazságot a sok ezerből. Ilyen veszélyes a balga kérdés és bölcs a ki nem mondott. " Ekkor meséket cseréltünk, meséltem neki az utazásaimról, elmondtam hogyan ébredtem föl a Halottasházban, nehéz szívvel bár, de elmeséltem Pharod történetét, akit saját hazugságai juttattak a pokolra, miközben hiábavalóan kereste a megváltást. Elmondtam még Ignusz történetét is. Cserében egy új mesét tanított. 'A kivégzés' Egykor egy gyilkos rótta Szigil utcáit, Kozák nevű. Pokoli anyjától erős áldást örökölt: Bárki, aki ártó szándékkal érintette meg, azonnal meghalt. Megbecsülte az adományt, puszta szórakozásból verekedéseket kezdeményezett és megölt mindenkit, aki csak keresztezte az útját. Az egyik ilyen gyilkos útján a Harmonium tisztjei hálókkal elfogták, mivel tudták, hogy bármelyikük is bántja, azonnal kínhalált hal. A törvény elé vitték és a tárgyalása utolsó napján bűnösnek találták, majd halálra ítélték. Kozák büntetése nem tűnt soknak: 'Háromszor harminc napnyi elzárás, ami alatt önként föladja majd az életét, halottnak nyilvánítják és elviszik, amint megszűnnek az életjelei. ' Kozák csak nevetett és felkérte bármelyiküket, hogy próbálják csak bántani, de a bírók némák maradtak. Kozákot a börtönbe kísérték és egy sötét, üres cellába zárták. Sem priccs, sem mécses, sem ajtó nem akadt a cellában, csak egy vasrács a mennyezeten. Ahogy leeresztették a cellába, az egyik őre megszólította. "A sarokban találsz egy serleget. Mérget tettünk bele, gyors halált jelent. " "Nem jöttök kivégezni? " Vicsorgott Kozák az őreire. "Szigilben senki sem emel rád kezet. " Válaszolta az őr. "Köpök a gyávaságotokra! " Nevetett Kozák és a sötétben kitapogatva a serleget, falhoz csapva összetörte. A méreg lecsorgott a falon és hamar megszáradt, elvesztette erejét. "Gyertek csak, most már nektek kell megölnötök! " Ordította Kozák. De semmilyen válasz sem érkezett a rácson túlról. Ekkor vette észre Kozák, hogy a cellában nincs priccs vagy mécses vagy élelem és víz. Csak a törött serleg maradt, a méreg rég elillant. És életében először Kozák megérezte a halál jeges érintését. Háromszor harminc nap múlva a rács kinyílt, Kozák testét pedig kivitték a cellából. Önmaga adta föl az életét, a kivégzést rendben végrehajtották. Megkérdeztem a társaimat is, hogy ismernek -e esetleg más meséket is. "Anna... nincs véletlen egy történeted? " "Nem mesélek jól. " Összeráncolta a homlokát és a kezeivel intett, mintha el akarná hessegetni magától az ötletet. "Nemtom miért kértek ilyen marhaságot. " Éva Annára mosolygott. "De nagyon szeretném hallani a történetedet... " Én is unszoltam. "Kérlek, oszd meg velünk a történetedet! " Anna zavartnak tűnt, farka előre-hátra csapkodott. "Hát, egy mesét tudok... " Hirtelen megmérgesedett és Évára meredt. "... de lehet, nem komálod majd, akkor ne engem hibáztass! " Anna elfintorodott és végül elkeseredetten sóhajtott. "Ezt akkor hallottam, amikor pici lányka voltam még: Egy birka késő éjjel megy hazafelé és elhalad egy öreg, fogatlan banya előtt. "Hova mégy? " Kérdezte a banya. "Haza, az asszonyhoz, a Kaptárba. " Így a banya egy szívességet kér tőle. Megkéri, hogy vigyen el egy dobozt egy ottani szajhának a Hullaverem kocsmába. Ez a birka igazi jófiú, segíteni akar, bár sejti, hogy valami nem klappol a banyával, mégis kötélnek áll. "De mi a nő neve? Hol lakik? Hol keressem, ha pont nincs a kocsmában? " A nő csak a kezébe adja a színes kelmékbe tekert fadobozt és csak biztatja, hogy menjen nyugodtan, a nő úgyis ott vár majd rá. De végül figyelmezteti. "Bármit is tesz, ne nyissa ki a dobozt! " Úgyhogy a fickó hazaviszi a dobozt, elrejti a szarufák közé, mondván, hogy majd másnap beviszi a kocsmába. A felesége viszont megtalálja, azonnal féltékenykedni kezd, azt hiszi egy szeretőnek lesz, így kinyitja, amikor az ura nem figyel. És mint kiderült a doboz színültig teli kiásott szemekkel és levágott hímtagokkal. A sikolyát hallva odarohant a férje... emlékezett rá, mit mondott a banya, gyorsan becsukta a dobozt és azonnal elrohant a Hullaverembe. Várt is rá ott egy másik vén banya, oda is adta neki az ember a dobozt. "Valaki kinyitotta a dobozt. " Mondta a banya. Az ember próbálta tagadni, de az iszonyodó arca elárulja. Mire hazaér, már betegnek érzi magát, a felesége, aki eddigre keserűen megbánta, hogy valaha kinyitotta a dobozt, mellé fekszik. Mire reggel fölébred, a férjet már elvitte a rohadó betegség és ami először eltűnt: A szemei és a pöcke. " Anna komoran bólintott, befejezte a meséjét. Ha Anna ilyen történeteken nőtt föl, az sok mindent megmagyaráz. Éva elmosolyodott. "Gyönyörű volt, Anna. Nem kellene haboznod máskor, mielőtt megosztod. Cserébe én is mondok egy mesét: A kiszikkadt föld Egykor egy falut szörnyű aszály sújtott. Egy paraszt elutazott a Tisztelet Sziklájához és könyörgött hozzá, mint az aszály okához. Megkérdezte a Követ, hogy miért nem tett semmit sem, amikor a mezők kiszikkadtak és haldokoltak. Miért hagyta, hogy az emberek szenvedjenek. 'Nem adtunk neked elég áldozatot? ' kérdezte a paraszt, négykézláb könyörögve. De a Kő nem válaszolt: Csak állt ott és árnyékot vetett. " "Dak'kon, nincs esetleg egy történeted? " "Valami bolond kisgyerekkel utazok? Tapsolsz és visítasz a mesedélutánért? " "Ne hallgass rá főnök, csak féltékeny, amiért a meséi nem olyan jók, mint Éváé itt. " Morte elugrott, mielőtt Anna megragadhatta volna, hogy valami szörnyűt tegyen. Dak'kon bólintott. "Előadom Ach'ali megfulladásának történetét. " Dak'kon elmesélte, hogy Ach'ali, egy bolond mesebeli gitzerai, aki eltévedt a limbó káoszában. Rendesen egy magányos gitzerai könnyedén összpontosíthat és élhető környezetet teremthet maga körül a dühöngő káoszból. Ach'ali viszont annyi értelmetlen és fölösleges kérdést tett föl, hogy megtalálja a hazavezető utat, hogy az éltető burka elolvad körülötte ő pedig megfulladt. "Lenyűgöző, Dak'kon. Hadd meséljem el a történet másik változatát, amit én hallottam. " Dak'kon figyelmesnek és meglepettnek tűnt. Éva elmesélte a saját változatát, amiben Ach'alit maguk a gitzeraik kergetik ki a városukból, a folyamatos csacsogásáért. "Egy nap egy szláddal találkozott, amikor a Limbón vándorolt. Gyorsan vastag falat vont maga köré, amit még a szlád sem bonthatott le egykönnyen. Türelmesen várt és közben beszélgetni kezdett a gitzeraival. Ach'ali kérdéseket tett föl neki és egyre inkább elmerült az értelmetlen válaszokban, míg a védőfala magától összeomlott... így a Limbó anyagába fulladt. " Dak'kon némán emésztette a szavakat. Mortéra vigyorogtam. "Te jössz. " "Én? " Mordult föl. "Miért kell nekem is mesélnem? " Sóhajtottam. "Jól van, felejtsd el. " "Nem, nem, megcsinálom... csak gondoltam megszokásból panaszkodok egy kicsit. Imádom a figyelmet. " Kinyújtottam a nyelvemet. "Nem, Morte, tényleg nem is akarjuk hallani. " "Légyszi! Naaa! Kérlek! Nagyon jó történet! Sok szereplő, izgalom, sejtetés és meglepő végkifejlet! " "Mi az a végkifejlet? " "Nem tudom, de nagyon előkelően hangzik. " "Jól van, csak kezdd! " Vidáman mosolygott aztán elmélyítette a hangját, hogy minél komolyabbnak hangozzon. "Egy öregember egy erdei keresztútnál ült egymagában. Elbizonytalanodott, hogy merre is kellene mennie, de már azt is elfelejtette, hova megy és ki is ő. Leült egy pillanatra, hogy megpihentesse a lábait és hirtelen egy öregasszonyt látott maga előtt. Fogatlanul vigyorgott és így szólt hozzá: 'És mi a harmadik kívánságod? " "Harmadik? " Az öreg csodálkozott. "Hogyan lehet harmadik kívánságom, ha első kettő sem volt? " "Már kívántál kettőt" Mondta a banya. "de a másodjára éppen azt kérted, hogy térjen vissza minden az első kívánság előtti állapotba. Ezért nem emlékszel semmire sem, minden éppen olyan, mint mielőtt találkoztunk. Így lehet már csak egy kívánságod. " "Jól van" Mondta az ember. "Nem hiszek ebben az egészben, de mit árthat? Azt akarom tudni, hogy ki is vagyok valójában? " "Vicces" Mondta az öregasszony, ahogy teljesítette a kívánságot és örökre eltűnt. "Elsőre is ezt kívántad. " Meghűlt az ereimben a vér. Eddig kilenc lánnyal beszéltünk, Juliettel, Viviennel, Kilencszemű Nennyvel, a néma lánnyal (később megtudtam, hogy Ecco a neve), Mariskával, Keszai-Szerrisszel, Dolorával, Évával és Viperanyelvű Kismaxival. Ez kilenc. Morte természetesen boldogan segített volna megkeresni a tizediket. Akkor kezdjük a nyomozást! "Hé, Nenny! " "Jó napot, uram! Olyan jó újra látni! Volna kedved most már leülni egy kellemes beszélgetésre? " Mosolygott vidáman. "Valójában a segítségedet szeretném kérni. Mariska fátylát keresem. Nem tudod, merre lehet? " Nenny szemei szinte felcsillantak. "Dehogynem! Láttam kiosonni a szobájából azt a szörnyű Viperanyelvű Kismaxit! Mindketten szörnyűek, de Kismaxi még rosszabb. A helyedben először vele beszélnék. " Tudtam, hogy a kecskeseggű banya a tettes! "Nos" Mondta Kismaxi összeszorított ajkakkal, ahogy beléptem. "Mit evett a démon, mielőtt az ajtóm elé pottyantott téged? " "Kérdezni szeretnék valamit. " "Csak gyorsan. " "Azt hallottam, hogy láttak kiosonni Mariska szobájából nem is olyan rég... nem kapcsolódik ez valahogyan egy bizonyos elveszett fátyolhoz? " Kismaxi szemei megivllantak, minden szál szőre égnek állt, ahogy felmérgelte magát. "KI MONDTA EZT... " Hirtelen elnémult, résnyire szűkült szemekkel nézett rám. "Birka, ha ott is voltam, nem nyúltam a mocskos rongyához... kutasd át a szobámat, ha akarod. De ha rajtakaplak, ahogy a nadrágomat szaglászod, teszek róla, hogy soha többé ne engedjenek be ide. " Meglepetten pislantottam. "Miért akarnám a nadrágodat szagolgatni? " "Ötletem sincs. Mégis valaki lenyúlt többet is a ruháim közül. És a kedvenc bőr melltartómat sem találom. " Mérgesen hümmögött. Valaki Kismaxitól is lop? Visszamentem Nennyhez. "Kismaxi azt mondta, az ő szobájából is eltűntek ruhák. Nem láttál valami furcsát? " Nenny szemei hirtelen csészealjnyira tágultak. "Tényleg! Tudod egyszer láttam egy férfit kiosonni Kismaxi szobájából, amíg egy vendéggel beszélgetett... Egész nap figyeltem a bejárati ajtót, de sohasem hagyta el a házat. Hát nem furcsa? Nem gondolnám, hogy egy ablakon mászott ki, úgyhogy sohasem jöttem rá, hová tűnt. Aztán teljesen elfelejtettem. Furcsa, ugye? " Anna nagyot csapott a farkával és karba fonta a kezét. "Akkor most megpróbáljuk úgy, ahogy én szoktam. " "Ez nem tűnik helyesnek... " Morogtam, ahogy átkutattuk a fiókokat. Anna kidugaszolt egy üveg kölnit és beleszagolt. Az arckifejezése alapján nem igazán nyűgözte le. "Nem is lehetne ennél helyesebb! " Mondta Morte, ahogy végignézte, amint egy csipkés zöld pongyolát kutatok át. "Kíváncsi lennék, hogy nézne ki ebben Anna! " "Ha csak rázogatod a csontdobozod, annak semmi eredménye sem lesz" Válaszolt Anna. "Egyébként is rád férne néhány lecke a ravaszabb művészetekből. " "Szerinted Dak'kon végigcsinálná ezt velünk, főnök? Úgy értem az ilyen öreg fickók vagy imádják a fiatal lányok fehérneműit, vagy rá se néznek. De ő nem úgy néz ki, mint aki beszállna egy régivágású bugyirablásba. " Csak felmordultam, ahogy a ruhák között kutakodtam. Kinek kell ennyi ruha egyáltalán? Eddig csak egy szoknyát és egy csontövet hordtam egy pár tartós csizmával és bőven elégnek bizonyult. "Bízz bennem, bármit megtesz, amire csak kérem. " Mellesleg a gitzerai harcolt és vérzett értem. Nyilván őrt is hajlandó állni, ha arra kérem. "Lehet, főnök. De ha engem kérdezel, én nem bízok a gitzeraiban. Tartsuk rajta a szemünket. " Ne bízz a koponyában... Ahogy a sarokban álló szekrény fölső fiókját nyitottam ki, az hirtelen magától becsukódott. Megvető hümmögés hallatszott a bútorból. Meglepetten pislantottam. "Izé, jó napot! " "Magának is. " A szekrény megint hümmögött. "Szóval mit találtunk itt? Valami zsivány, aki a hölgyek fodros bugyijait lopkodja? " "Te beszélsz? "Beszélek? Igen. " A hangja egy kissé visítónak tűnt, de ettől még nemesi méltóság itatta át. "Ki vagy te? " "A nevem Lajos. És te ki vagy? Meggondolatlan, bárdolatlan közrendű, aki mások holmija között matat... " "Ne is foglalkozz ezzel! Mit csinálsz itt? " "Ha mindenáraon tudnod kell... Szekrény vagyok. " "De miért változtattad magad szekrénnyé egy bordélyban? Be akarsz állni az Érzők közé? " "Azért változtam szekrénnyé, mert szekrény akartam lenni, köszönöm szépen. Nem azért, hogy lássam a hölgyeket vetkőzni, nem is azért, hogy a fiókjaimba tegyék a puha, illatos fehérneműiket, ahol hozzám dörzsölődhetnek. Az ilyen vádak sértőek a varázslás művészetének művelőjére... egyszerűen csak beiszom a tapasztalatot, hogy milyen szekrénynek lenni. A látvány, a szagok, az érzések... " Élvezettel nyikorgatta a zsanérjait. "Máris tetszik ez a muzsik. " Kuncogott Morte. Anna karba fonta a kezeit. "Szóval a nők tudnak erről, ugye? " "Igen! Igen, tudnak róla és teljes szívükből helyeslik... tulajdonképpen nem az egész szívükkel. És igaz, hogy eddig még a jelenlétemben nem adták a beleegyezésüket szavakkal... mivel nem igazán tudják, hogy szekrény lettem. Nem akarnám, hogy rájöjjenek, így nem is akadt lehetőségem, hogy a beleegyezésüket kérjem. " "Bármikor vissza tudnál változni a rendes alakodba? " Mintha ezen elgondolkodott volna egy percig. "Nem kell hogy megosszam ezeket a titkokat veled! Mellesleg jelenleg semmi okom visszaváltozni, mivel még nem éreztem át a szekrény-lét teljes mélységét. Bonyolult dolog, hogy puha, fodros, nőillatú bugyikat tartson az ember. " Az egyik fiók kinyílt és becsukódott, mintha sóhajtott volna. Felvontam a szemöldökömet. "Adnod kell valamit, hogy tartsam a számat erről. " "Jól van, nyisd ki a harmadik fiókot, te semmirekellő! " Ahogy benyúltam a fiókba, azonnal becsapódott. Nyilalló fájdalom hasított az ujjaimba, ahogy kihúztam a kezem, és be kellett harapnom az ajkaimat, hogy ne üvöltsek föl. "Haha! Kretén! Idióta! Csak annyit mondtam, hogy nyisd ki a fiókot és te rögtön be is nyúltál... " Újra becsapta a fiókját, csak hogy nyomatékosítsa a mondandóját, miközben rázkódott a nevetéstől. Morte szinte kotkodácsolt a pillantásom alatt. "Bocs, főnök, de be kell ismerned, ezt tényleg rád húzta. " Még Anna is úgy nézett ki, mint aki erővel fojtja vissza a kirobanni készülő nevetését. Belerúgtam a szekrénybe. "Fölváglak gyújtósnak! " "Hasonlót sem teszel majd! Mindenki tudja, hogy a Bordélyban nem követhetsz el erőszakos cselekményt, különben örökre kitiltanak. De még ha nem is így lenne, biztosíthatlak, hogy a Művészetben elég magas szintre jutottam. " "Jól van, akkor mesélek rólad a lányoknak. " Lajos ugatva fölnevetett. "Először is hadd mondjam el: Mr nagyon hosszú ideje ki-be járkálok a Bordélyból... Elég jól ismerem a lakóit és a szokásaikat. Biztosíthatlak, hogy teljesen hatástalan bármi, amit rólam mondhatsz. Nem csak elvesztesz engem, mint lehetséges hírforrást, de egyszerűen eltűnök, mielőtt bárki is kivizsgálhatná az állításaidat. " Ahhoz képest, milyen szakértőnek mondja magát, mégis meglátták. "Nenny mondta, hogy látott kiosonni Viperanyelvű Kismaxi szobájából... Azt gondolom, az te voltál, Lajos. " Láthatóan megsértettem a büszkeségét. Mint amikor egy szikra egy halom száraz fűrészporba hullik, Lajos veszett dühhel robbant ki. "Úgy gondolod? Gondolod? Hogy lehetsz ilyen riasztóan durva, hogy ilyen nevetséges feltételezésekkel dobálózol, ilyen vádakat köpsz ide a nélkül, hogy tökéletesen biztos lennél a vádjaidban? Hogy mered! Pimasz! " Ahogy Lajos így fortyogott, a fiókjait csattogtatta... feltárva egy a bugyik közé tömött vörös anyagdarabkát. A nagy csapkodás eléggé megnehezítette, hogy kivegyem, így mivel már csak egy jó kezem maradt, a lábammal feszítettem ki az egyik ajtót. "Anna, igazán elkelne némi segítség! " Dévaj mosoly terült el az arcán. "Kösz, nem inkább végignézem... " "Rám hiába nézel, főnök, nincsenek kezeim. " Nekifeszítettem a kezeimet a fióknak, de a rés így is túl keskennyé vált már az ujjaimnak... "Dak'kon! " A gitzerai egy szemvillanás alatt meztelen karddal rontott a szobába. Tágra nyíltak a szemei ahogy rájött, hogy egy bútordarabbal birkózok, de kérdés nélkül meglendítette a pengéjét és felfeszítette a fiókot. Együtt nyögtünk, ahogy a szekrénnyel viaskodtunk. Halkan káromkodtam, ahogy izzadtan húztam. Nyekeregtek a zsanérok és kirobbant egy fiók, nekiütődve a sípcsontomnak, megrepesztve a csontot. Lajos mindent bevetett, amije csak akadt... bugyik, melltartók, kölnisüvegek, sminkkészletek repültek felénk, az egyik egyenesen a halhatatlan ékszereimnek. "Morte! Most már elég tág a rés? " "Rajta vagyok, főnök! " Szédítő kurjantással vetette be magát a fiókba, amíg Dak'kon és én keményen küzdöttünk, hogy nyitva tartsuk. "Hagyjátok abba! Vigyázzatok a kilincsekre! Ne karcoljátok meg a lakkot! Átok rátok! " A szekrény hősies erőfeszítéssel próbált ellenállni. Morte azonban elég lassan mozdult. "Morte, az istenek verjék meg! " A végszóra Morte kirepült a fiókból és a mellkasomnak ütközött. Dak'kon kihúzta a pengéjét és abban a pillanatban hátrarogytam. Egy áttetsző, vörös fátyol feküdt a mellkasomon és ahogy az arcomba lógott, akaratlanul is megéreztem rajta valami halvány, különleges, és elképesztően finom illatot. "Bocs, főnök, csak megmártóztam egyet. " "Átkozott zsiványok! Kóbor lovagok! Csirkefogók! Azonnal adjátok vissza! Nem a tiétek! Ez egy kifejezetten személyes ruhadarab, ami a létesítmény egyik hölgyének a tulajdona, akinek nem tetszene, ha tudná, hogy a személyes holmiját fogdossátok. " Felültem, megropogtattam a csuklóimat. "De neked szabad, ugye te gyalult szatír? " "Semmilyen törvényellenest vagy rosszindulatút sem teszek, ellentétben veled! Csak magamba szívom az ingereket, amik a személyes fejlődésemhez szükségesek. " Lajos csendben figyelt minket, ahogy kiléptünk a szobából, megszabadulva mindenféle alsóruházatoktól, amik a felszerelésünkbe akadtak. Kikapcsoltam egy melltartót, ami a derékszíjam egyik csontjára tekeredett rá, Dak'kon pedig percekig küzdött egy csipkés bugyival, ami a páncéllemezei közé szorult. Ekkor vettük észre a vendégek és prostituáltak szerény méretű tömegét, akik kíváncsian figyelték, ahogy fehérneműkkel borítva csörtetünk kifelé. Vivien udvarias félmosollyal nézett rám. "Szerencsével jártatok? Netalán megtaláltátok az illatomat? " "Igen, itt ez a vörös fátyol... " Vivien szemei felcsillantak. "Ez egyszerűen csodálatos! " Kikapta a kezemből a kelmét, néhány szót mormogott fölötte, majd visszaadta. Megrázta a vörös haját és pillanatokon belül elképesztően különleges és izgató illattal vette magát körül. Nagyon szippantottam. "Ez tényleg... csodálatos... " "Ugye? " Rám mosolygott. "Mivel segítettél rajtam, én is megteszem ugyanezt. Lépj közelebb, heges barátom... " Odamentem Vivienhez. Megfogta a kezemet és óvatosan megszagolta. "Fúj! " Ráncolta az orrát. "Ecet! Vagy... balzsamozófolyadék? Na ezt a szagot eltüntetjük rólad... " Néhány szótagot mormolt, mire könnyű bizsergés futott végig a bőrömön. Pillanatokon belül szinte eltűnt a vegyszerbűzöm. "Hogy tetszik? Most már az emberek kevésbé kerülnek majd. " Elmosolyodtam. "Köszönöm, Vivien! Viszlát. " Még egy másik lányt is meg kellett látogatnom. Mariska hideg, rideg hangja sziszegett felém a sötétből. "Visszatért. Felteszem, most okkal jössz. Vagy csak újabb értelmetlen kérdéseid támadtak? " "Meghoztam a fátyladat. " "Akkor talán ideadnád? " Nem hangzott olyan elégedettnek, mint ahogy reméltem. "Természetesen. Tessék... " Magam elé tartottam a fátylat és éreztem, ahogy elveszi a kezemből. "Mindjárt sokkal jobb. " Két vörösen világító folt jelent meg a sötétben, ahogy kinyitotta a szemeit. "Tehát így nézel ki... talán jobban jártam volna, ha csukva tartom a szemeimet. " Visszatértem Kegyből-Kiesett úrnőhöz. A tizedik tanítvány hiánya zavaró űrt hagyott a tudatom mélyén, de reméltem, hogy megelégszik a válaszommal. "Beszéltem kilenc tanítványoddal, ahogy kérted... de nem találtam a tizediket. " Kedvesen elmosolyodott. "És nem találtad a tizedik diákot? Milyen különös! " "Azt gyanítom a tizedik tanítványnak engem tartasz, ebben az esetben beszéltem mindegyikünkkel. "Jól van. És mit gondolsz erről? " "Megtanultam, hogy ha Érzővé akarok válni, jobb ha magam keresek tapasztalatokat, mint ha csak várom, hogy rám találjanak. " Kegyből-Kiesett újra bólintott. "Jól van, veled utazok innentől, ha még mindig vágysz a társaságomra. " "Igen. " "Szóval a szörnyű magas-nemes úrnő is csatlakozik hozzánk? " Morgott Anna. "Minek kellő ide? " Morte csettintett a fogaival. "Nem értheted, mélykorcs. " "Bárcsak leesne valami magas helyről... Akár én magam is lelökném. " Kegyből-Kiesett elmosolyodott és meghajtotta a fejét. "Ha megbocsátotok, még elő kell készülnöm mielőtt elindulunk. " "Ha már nekiálltál, talán érdemes lenne felaprítani az összes szekrényedet tűzifának. " "Á! " Kegyből-Kiesett aprót nevetett, a szemei vidáman csillogtak. "Egyértelműen egy gyakorlatias gondolat. " Felhorkantam. "Lajosnak mindenképpen kellene egy asztalos, hogy legyalulja a göcsörtjeit. " Elmosolyodott. "Azt hiszem, élvezni fogom a társaságodat. Csak egy pillanat, igyatok teát, amíg visszatérek! ".

Akik még maradtak. Akik maradtak könyv. Ez most arra akar utalni hogy legyél meleg?😐 😕 😞ez undorító. Akik maradtak online. Akik maradtak moyi. Akik maradtak film online. Akik maradtak film előzetes. Akik maradtak teljes film online. Akik maradtak videa. Akik maradtak teljes film youtube. Akik maradtak puskin. Akik maradtak dvd. Akik maradtak teljes film. Akik maradtak imdb. Akik maradtak / those who remained.

Akik itthon maradtak film. Akik maradtak video. Akik itt maradtak film. 🤢🤢🤢🤢🤢🤢🤢. Újabb gender propaganda. Rohadtul unalmas már. UTOLSÓ ÚJRATERVEZÉS Újratervezés hallhatjuk nagyon sokszor ha eltévedtünk,vagy letértünk utunkról. A technika átvette felelősségünk mindenkor ránk szól a gép, ha eltévelygünk. Könnyű neki, mert az ő agya tárolja, és azt is tudja ilyenkor mi a dolga. Mi emberek terveztük e csodás gépet, de nem gondoltuk, hogy felülmúl bennünket. Az életünkben hányszor újratervezünk mégis nagyon sokszor, a rossz úton megyünk. Nagy árat fizetünk balgaságainkért elvesztjük emberségünket, hatalomért. Egyszer majd túlkésőn, csak azt vesszük észre elérkezett a gyarló életünk vége. Újra terveznénk, de az akku lemerült, rosszul tervezett utunk kátyúba került. A szívünket tölteni, sajnos nem lehet, rossz útvonalunk felemésztett bennünket. Utunk véget ért, álmaink mind elfogytak, de kívánjunk jó utat  az utódoknak.

Akik maradtak film. A második zenének mi a címe. Minden negatív kommentet törölnek, ami nekik nem tetszik. Mások hitét sértő film. Én nem szoktam beletaposni a nem keresztény emberekbe mint ez a film teszi a keresztényekkel. Szomorú, hogy nektek ez a demokrácia. Akik maradtak indavideo. Akik maradtak teljes film magyarul videa.




Writer: Ricardo Garrido Cruz

Bio: Emprendedor, desarrollador web, autodidacta y swing trader en receso.

 

0 comentarios